Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spiritualitás élményeink

2008.03.03

Mindketten túl vagyunk több önismereti képzésen, melyek között spirituális önismereti csoportok is voltak, melyek nagyon sokat adtak mindkettőnknek – ezúton is köszönet ezekért. Hogy milyen élményekkel gazdagodtunk ennek köszönhetően? Íme néhány élmény, esemény, gondolat, melyekről úgy hisszük nem, vagy nem így történtek volna, ha másképp látjuk a világot.

 

Energia

Egyszer lehetőségünk volt, hogy keressük magunknak erőhelyet – ez Királyréten történt. Nem kellett sokat mennem, hamar rátaláltam egy hintára. Beleültem és egyre magasabbra szálltam. Csak én voltam és a hinta lendülete, elfeledkeztem mindenről. Ez volt az én helyem!

Azóta, ha játszótérre viszem a lányunkat, nagyon gyakran én is hintázom vele, sőt, még a csúszdára is gyakran felmászom és lecsúszok róla. Energiát merítek a lendületből, a hintázás és csúszdázás élményéből, és örömmel élem tovább a napot.

 

Felhőeltüntetés

Még valamikor kb. nyolc éve olvastam először Richard Bach Illúziók című könyvét – ajánlom mindenkinek sok szeretettel. Ebben, az egyik fejezetben Simoda mester azt próbálja megmutatni Richard-nak, hogy a birtokában lévő erő, mely mindenkinek megadatik, sokkal nagyobb dolgokra képes, mint azt gondolná. Példaként a fejük felett szálló felhőket hozza, és megmutatja Richard-nak, hogyan lehet eltüntetni felhőket az égről. Ez nagyon megtetszett, és úgy döntöttem kipróbálom magam is – hisz, ha mindenki tudja, tudom én is!  Már nem is emlékszem hol próbáltam először, de arra a hihetetlen, felemelő élményre igen, amivel a siker élménye járt. Azóta, nem gyakran, de szoktam játszani a felhőkkel. A legemlékezetesebb élmény mindenképpen Peruhoz kapcsolódik. A Szent Völgyben, Pisac romjai közelében megpihentünk egy kicsit, fent a hegyoldalban. Ahogy ott ültünk körülbelül 2500 méteren, kedvem támadt ismét a játékra. Kinéztem magamnak egy helyes bodrosat és elképzeltem, hogy nincs ott. Ilyen gyors reakcióval azóta sem találkoztam. Kiválasztott felhőm – majd utána sorban az újra választottak, mind – olyan gyorsasággal tűntek el az égről, hogy magam is meglepődtem. Egy-két perc és már csak foszlányok maradtak, vagy még azok sem. A körülötte lévők pedig továbbra is ott virítottak az égen. Zseniális élmény! De tényleg.

 

Félelmek

Egy sámán dobos meditáció alkalmával a félelmeimre néztem rá. Magam voltam a Rio de Janeiro-ban található óriási Krisztus szobor, akire esett eső, hullott hó, mégis mosolyogva ráztam le magamról. Aztán belecsúsztam a tengerbe és ott lubickoltam háton fekve, és nagyon élveztem, hogy hatalmas súlyom ellenére fent lebegek a vízben. Még delfin is ugrált a hasam körül, szinte csiklandozta a hasamat.

Azóta, ha bármilyen helyzetben félelmet érzek, előhívom ezt a képet magamról, magamnak. Lerázom a rossz érzéseket, ahogy azt az esővel és a hóval tettem, majd ezt követően jót mosolygok, és egyből megjelenik a delfin, aki körbeugrándozott engem, és összekacsintok vele.

Nagy erőt merítek a mindennapokban ebből az „utazásból”.

 

Szülés/Születés

Mindennek önmagában persze haszna nincsen – vagy legalábbis nem sok. Itt a lényeg – legalábbis számomra – a hit ereje és megtapasztalásának lehetősége. Hit magamban és abban, hogy része vagyok az egésznek, mely hat rám és melyre hatok én is.

A születése előtti utolsó időszakában többször is elmeséltem Neki, hogy milyen is lesz erre a világra születni - amiket a könyvekben olvastam, azt mondtam el neki, és hangsúlyoztam felé is, hogy ez közös munka és közös élmény lesz.

Szombati nap volt, amikor férjemnek éppen találkozója lett volna egy hétvégi program keretén belül azzal a spirituális csoporttal, melynek tagjaival ma is baráti kapcsolatot ápolunk. A téma egész "véletlenül" éppen a születés, újjászületés lett volna. Telefonon még jelezte feléjük, hogy nem fog megérkezni, ne várjanak rá. Ő most egy kicsit másképp fogja megtapasztalni ez a témát. A csoport mielőtt megkezdte volna a gyakorlatokat, még rám hangolódott, segítségét küldte egy könnyű szüléshez, illetve ezt kérte segítőinktől is.

Nem viccelek, az egész szülés másfél-két óra volt, a papírok kitöltésével együtt, és bár voltak fájdalmak, de a könnyedség és a partnerség jellemezte.

Azóta a lányunk igazi közösségi gyerek, a Csoportból (is) mindenkivel nagyon jóban van, otthon érzi magát közöttük, de az emberek között, és a Világban általában is.

Azt hiszem, hogy a születésre való közös készülés és a Segítők jelenléte a születéskor nagy biztonságot és segítséget ad neki a mindennapokban, hogy otthon érezze magát, bárhol is van.

 

Kapcsolódás

És akkor most kicsit a földi életről, az újonnan érkezett életek kapcsán. Az ő nyitottságuk, mérhetetlen bizalommal létező nyitottságuk kapcsán. Amikor lassan három éve Nonó megszületett, nagyon intenzív volt vele a kapcsolatom „fejben” is. Esténként, amikor ő már aludt és én is lefeküdni készültem, majd minden este lehetőségem volt „beszélgetni” vele. Lefeküdtem és éreztem a kettőnket összekötő „üzenet-hidat”. Volt, hogy csak egyszerűen bevontam egy védelmet nyújtó arany burokkal, volt, hogy megéreztem aznapi nyugtalanságának okát és volt, hogy nyugtalan álmát tudtam csillapítani. És volt persze, amikor csak annak örültünk, hogy találkozhatunk ezen a világon. Nagyon szép, tiszta, energiahullámok, a szeretet megnyilvánulásai, a felsőbb szférák gondoskodása. Mind, mind kapcsolódnak ehhez az időszakhoz.

Az ilyen típusú kapcsolat gyakorisága mára ugyan csökkent, de párommal szinte mindig „értjük” kimondatlan örömeinek, nyugtalanságának okát – és ez nagyon jó, nagyon nagy segítség.

Az viszont még ma is fennáll, hogy ha megfázott és alvás közben nehezen kap levegőt, vagy köhög, odaülve az ágyához tudok segíteni neki, hogy nyugodt legyen az éjszkája. És ez nagyon jó érzés. Szerintem nagyon fontos, hogy a szülök ezt a kapcsolatot igyekezzenek fenntartani gyermekükkel. Egyrészt nagy segítség a szülőknek, de ami ennél is fontosabb, nagyon sokat tud adni a testét még megszokni igyekvő újonnan érkezőnek.

 

Halál

A 2008-as év legelején úgy döntött anyai nagyapám, hogy búcsút vesz ettől a világtól. Mivel már túl volt három infarktuson az elmúlt harminc évben, és állapota az elmúlt időben egyre romlott, szervezete és szíve egyre kisebb terhelést bírt el, egyre hamarabb elfáradt, halálára sajnos minden nap számítani lehetett, mégis váratlanul, felkészületlenül ért mindannyiunkat a családban. Most, így utólag visszatekintve egyértelművé vált számomra, hogy Ő már készülhetett az útra, hiszen az utolsó egy hónapjában beszélt mindenkivel, felkeresett régen látott rokonokat, barátokat, ismerősöket. Olyanokat is, akikkel évek óta nem volt már kapcsolata… Mindig úgy tervezte, hogy otthon és szenvedés nélkül szeretne távozni, hát így is lett. Az udvaron dolgozgatott, majd pár perccel később, már a lakásban, elérte negyedik infarktusa, ágya szélén ülve. Ennyi. Semmi szenvedés, semmi „törődjetek, mert megyek”, „sajnáljatok, mert rossz nekem”. Csak tisztán, határozottan, egyszerűen. Azért írom le mindezt, mert Ő maga is ilyen volt. Ha valamit akart, nem volt variálgatás. Ment, és csinálta. Megtette, amit még meg kellett tennie, aztán lépett. Tisztán. Szépen. Ilyen volt élete és halála is.

Szerencsére mióta életemet a spiritualitás átszövi, ez volt az első haláleset a családomban. És azt hiszem, nem is tudom igazán felmérni, mekkora segítség számomra, hogy hiszem, ez az élet csak egy a sok közül. Mindannyiunk számára. Hiszem, hogy ha valaki távozik, azért teszi, mert már nincs tennivalója a Földön ebben az életében. Elvégezte, megtapasztalta amiért jött. Nincs „ha” és nincs „még azt szerettem volna”. Így van jól, még ha hiánya állandó is, itt a földi síkon, tudom, és élem, hogy ha közlendőm van irányába, tudok kapcsolódni hozzá, meg tudom beszélni, el tudom mondani neki, amit akarok. Bár az is igaz, hogy azt hiszem nincs sok dolog, amit ne beszéltünk volna meg.

Halála után, amikor először összeültünk barátainkkal, megkértem őket, hogy kísérjük Őt át a Virágok Hídján, mert úgy éreztem túlságosan is jelen van még, itt, a harmadik, földi dimenzióban. E mellett még azt is éreztem, hogy ennek egyik oka az, hogy van még közlendője valaki/valakik számára a családból. Az átkísérésen kívül még ennek/ezeknek az üzeneteknek a megérkeztetését kértem barátainktól. A következők érkeztek, amiket én üzenetként megértettem.

o       Felesége (nagymamám) és lánya (anyám) felé: „Most már élj úgy, ahogy mindig is akartál!”

o       Lánya felé: „A kapcsolatod édesanyáddal sokat fog csiszolódni, de tökéletes már nem lesz”

o       Megtudtam azt is, hogy nagyon várja, hogy találkozhasson az Ő királylányával (ez ekkor számomra egyértelműen nagyanyámat jelentette, bár aki hozta az üzenetet, jelezte, hogy ő nem ezt érzi)

o       Valamint kaptam Tőle egy dobozt is, azzal az üzenettel, hogy ezt adja át az illető a „Becknek”

Tudtam, hogy a dolgok akkor kerülnek majd a helyükre, ha mindezt elmesélem jóanyámnak, illetve ha kinyitottam a dobozt is. Mégsem ment könnyen, hogy rászánjam magam. Mikor végül kinyitottam a dobozt, sok minden a helyére került… A dobozban egy életet, egy élet lehetőségét nyújtotta át szimbolikusan. Miután most már egy pár hónapja szeretnénk kistestvért Nonónak, nagyon megörültem neki. A következő felismerés, viszont igencsak árnyalta a dolgot. A lényeg, hogy ez a lélek azért nem született még le hozzánk, mert nagyapám találkozni akart még vele, mielőtt leszületne. Az Ő királylányával. Ebben nagyapám, és Nonó lányunk megállapodtak, ami elsőre igencsak megütött. Mi az, hogy tudtom, tudtunk nélkül döntenek. Aztán elfogadva a helyzetet helyére kerültek a dolgok. Nagyapám azért is döntött úgy, hogy megy, merthogy e lélek már jönni szeretne, Neki viszont fontos volt, hogy még találkozhassanak. Az üzenet, így a „Becknek” szólt, de nem csak nekem. Mindhárom Becknek.

Hát így… Valahogy így vagyok én most a halállal. Semmiképp sem az elmúlást jelenti, semmiképpen sem a szegény én érzését, hogy Ő nincs többé. Valami teljesen más viszonyulás, mint a megszokott, az „elvárt”. Nehezen is tudok róla beszélni ezen baráti körünkön kívül.

 

"Betegség"

Már jó ideje hiszem, hogy akkor vagyok beteg, ha "arra szükségem van". Ez alatt azt értem, hogy a betegség üzenettel bír, így ahhoz, hogy meggyógyuljak, nem feltétlenül az orvoshoz kell rohanjak, gyógyszerért kell nyúljak, hanem inkább megállni és megkérdezni: "miért pont ez a betegség ért engem utol, mit kezdjek vele, és mi kell ahhoz, hogy továbblépjek?"

Persze, egészségesen könnyű ezt gondolni, amikor azonban benne vagyok, meg is tudok rémülni. Így történt most októberben, amikor erőteljesen elkezdett fájni a mellem. Gyógyítgattam magam (meditációkkal), még a baráti körből is kaptam támogatást: homeopát bogyókat, harmonizáló köröket és kedves szavakat. Azt mondták: tökéletesen egész-séges vagyok, ez inkább valamilyen "lenyomat", "maradék", ne feszengjek, vegyem könnyedebben a mindennapokat.

Igyekeztem ezeket a gondolatokat szem előtt tartani, mégis legbelül csodának éltem volna meg, ha elmúlik a fájdalom. Úgy igazán, legbelül, nem hittem a gyógyulásban - mondom: gyógyulás, ami azt jelenti, hogy valóban betegnek képzeltem magamat...

A fájdalom nem volt állandó, és beazonosítani sem tudtam, hogy mikor (milyen hatásokra) indul el ismét a fájdalom. Feladtam: elmentem a nőgyógyászomhoz, aki elküldött sebészhez, aki elküldött egy másik nőgyógyászhoz... Nem találtak semmit! Visszamentem a sebészhez az eredményekkel, aki nevetve azt mondta: "Maga egészséges, és maradjon is az!". Visszamentem a nőgyógyászomhoz, aki ugyancsak így szólt: "Ha fáj, szedjen be egy fájdalomcsillapítót, de ne csináljon önmagából beteget!".

Egyszerre volt pofon és öröm: még a felkent orvosok sem akarnak gyógyítani?! Akkor tényleg nincs bajom, és valóban nem vagyok beteg!

Most hogy vagyok? Úgy gondolom, tartoztam egy körrel az egészségügynek, magamnak. Néha még fáj, nem tudom, hogy mi az oka, és miért pont a mellem, és miért pont most. De azt mindenképpen megtanultam belőle, hogy nem tartozik a csoda kategóriájába, ha egészséges vagyok, mert az az alap. Nem betegségre vagyok hajlamos, hanem csak "kibillenni a jóból".

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

v.m.csabai@quicknet.nl

(Csabai Vanda , 2009.08.23 13:19)


Oh es gondoltam meg leirom ide a mail cimemet is mindenesetre. :)

Sapmastraat 32, hoorn Hollandia

(Csabai Vanda , 2009.08.23 13:18)

Szia :)

Jo volt olvasni ezt az oldalt. Koszonet erte.
Ez a mellfajas ez ismeros, ezert irok.
Igaz mar tobb mint egy ev is eltelt miota ezt a panaszt megosztottad velunk.
Remelem is, hogy mar nincs jelen, de ha megis.

En nekem is volt mellfajasom. Itt ezt ugy hivjak, hogy mastopathie ami valoban mellfajast jelent.
Volt egy par nyugtalanito gumo is a melleimben, de foleg a balban. Neha elesen fajo.
Mentem en is orvoshoz, nogyogyaszhoz. Ultrahangoztak, mammogrammoztak. Mindent megprobaltak, de semmi rossz nem jott ki.
Mondtak, hogy tobb no is van ilyen gondokkal, de ne aggodjak. Ennyi.

Par hettel ezelott olvastam egy mondatot es ezzel tudatossa valt bennem, hogy mi a gyogyszer a mellfajasomra.

A mondat valahogy igy hangozna magyarul: Tejmirigyek, amelyek fajdalmasak, mert orulten probaljak magukat tisztitani.... bla bla bla

Hirtelen eszembe jutott!! Igen, ez a gond!! El vannak tomodve a mirigyeim.
Ugyanezen a napon alltam le a dezodorom hasznalataval. Ugyanezen heten tuntek el a csomok a melleimbol amelyek szinte mar oda tartoztak, mivel evek ota ott voltak.
HIHETETLEN.
Most nem fajnak mar a melleim es meg is teltek ugy nez ki. Sokkal "boldogabbak" most hogy levegozhetnek ;)

Hat ezt szerettem volna megosztani veled.

Tovabbi szep jo napot!!!

Vanda