Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az életről

2008.03.03

Hát lássuk... Úgy döntöttünk, hogy messziről indítunk, hogy egyértelmű és könnyebben értelmezhető legyen minden további gondolat.

 

Alapvetően hisszük és éljük, hogy:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

Richard Bach: Illúziók

 

Mit is jelent ez?

Először is azt, hogy véletlenek márpedig nincsenek!

Másodszor azt, hogy úgy hisszük, hogy ha vannak az életünk során olyan dolgok, melyeknek első ránézésre nem kéne ott lenniük, az csupán annyit jelent számunkra, hogy még nem jöttünk rá mit is szeretnénk megtanulni belőle.

Harmadszor azt is, hogy ez igaz mind az emberi kapcsolatokra, mind a tárgyakra körülötted, mind az érzésekre, mind az egészségre, mind az anyagiakra, mind a hétköznapok történéseire.

Az idézet második része pedig azt hozza magával, hogy azt, hogy mától hogyan fog alakulni az életed, Neked kell meghatároznod. Másnak nem is áll ez módjában, csak Neked! Te hozod a döntéseket, te alakítod a dolgokat. Másokat hibáztatni? Nem! Kicsit eltöprengeni a miérteken? Igen!

Álljon még itt egy rövid történet, mely szerintünk szépen példázza, hogy miért érdemes megtenni az első lépést - majd később persze a többit is! :-)

Richard Bach: Illúziók

„Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."

A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"

És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."

Hát valahogy így. Ma már tudjuk, hogy a "víz" tényleg felemel - ha engedjük és hiszünk benne!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.